A csodaszép, ám tanulatlan fiatal lány, Maricruz szerény körülmények között él egy kunyhóban anyai nagyapjával, Don Ramiróval és siketnéma kishúgával, Solitával. A kunyhótól nem messze található a Narváez birtok, amelyet a helytelen gazdálkodás miatt jelzálog terhel. A föld két tulajdonosa a két testvér, Miguel öccse, Octavio a jussát kéri. Miguel felesége, a gonosz Lucia, illetve a birtok több alkalmazottja ki nem állhatja Maricruzt. Hogy családját bosszantsa, Octavio feleségül veszi a lányt, azonban eleinte nem szereti igazán, inkább csak szánja, Maricruz viszont beleszeretett a fiatal férfiba. Octavio távollétében Lucia a családi vagyont és a nyugalmát féltve aljas lépésekkel teszi tönkre Maricruz életét: lopás vádjával börtönbe juttatja, megalázza, intézőjével felgyújtatja a szegényes kunyhót. A tűzesetben Don Ramiro életét veszti. A megtört lány bosszút esküszik az őt meggyalázó Narváezek ellen. Az Octavio gyermekét váró Marciruz Solitával Mexikóvárosba költözik, ahol a jómódú, művelt, idősödő Alejandro Mendoza cselédként alkalmazza hatalmas házában. Mendoza úr atyai érzelmeket táplál Maricruz iránt, megsajnálja őt és művelt hölgyet farag belőle. Alejandro Mendoza nem is sejti, hogy Maricruz Olivares valódi neve Maria Alejandra Mendoza Olivares, vagyis az ő vér szerinti, hosszú ideje hiába keresett lánya. Mindeközben Octavio rájön, hogy Maricruz elrabolta a szívét, s nem képes más nőt szeretni. A későbbiekben a hűvös dáma szerepét magára öltő Maricruz/Maria Alejandra édesapja luxushajóján lesz az ott működő kaszinó egyik vezetője: szeretné kideríteni, hogy ki tulajdonítja el apja bevételeit. Helyzete nem könnyű: a kaszinóban munkáját a rossz természetű Canseco nővérek nehezítik, és ismét találkozik Octavióval, aki nem tudván, hogy Maria Alejandra valójában a szegény Maricruz, ismét belehabarodik a megkövült szívű lányba. Maria Alejandrát azonban a bosszú vezérli, s nemcsak Octavión vesz revánsot, hanem az idő múlásával az összes olyan emberen is, aki vagy neki, vagy az édesapjának ártott.
